Tizedik fejezet - Szőke Hercegnő

Az orvos érzelmet nem kifejező arcától egyre csak feszültebb lettem. Halálos beteg lennék, vagy miért nem szólal már meg?

- Miért ájultam el? - kérdeztem kétségbeesetten. 

- Amy... Maga, terhes. - adta oda a leleteket  az orvos mellett álló nővér mosolyogva, bennem pedig ebben a szent pillanatban megfagyott a vér. Ezt... Nem értem. Mégis, hogy? És ekkor beugrott minden. A buli.

Több sem kellett, levettem a szekrényen pihenő telefonomat, és tárcsáztam a barátom számát. 

- Szia szépség. - szólt bele vidáman, ami engem is megmosolyogtatott.

- Szia. Hol vagy? - kérdeztem kíváncsian, mert az előbb még itt volt. 

- El kellett jönnöm, megbeszélést tartottunk a következő albumról, ne haragudj. - felelte. 

- Semmi gond, megértem. De figyelj, halaszthatatlan dolgot kéne mondanom, be tudsz most jönni? - kérdeztem remélve, hogy a válasz ,,igen".

- Mi történt? - kérdezte aggódva. - Persze, azonnal indulok.

- Magam sem tudom, de erre nem számítottam. - válaszoltam mosolyogva, de mégis egy kis félelemmel a hangomban. 

- Sietek. - bontotta a vonalat. 

Félek mit fog szólni ehhez. Még én sem tudom hová tenni. 

Tíz perc múlva kopogtak az ajtón. - Szabad. - kiáltottam. Niall aggódó arcával találtam szembe magam, de amint meglátta a nyugodt arckifejezésemet, egy halvány mosoly suhant át az arcán. 

- Ne ijedj meg, van oka miért lettem rosszul. - mosolyodtam el félénken.

- Mit mondott az orvos? - kérdezte.

Levettem az éjjeliszekrényről a leleteket, és odaadtam neki. A tenyerembe temettem az arcom és sírtam. 

- Te jó ég... - futotta át a sorokat a szemeivel.

Örömkönnyektől csillogó szemekkel átölelt, és elkezdett ringatni. 

- El sem tudod hinni milyen boldog vagyok. - súgta a fülembe, mire még jobban hozzá bújtam. 

Kilépve a kórházból, felvettük a napszemüveget, mert elég sokan voltak a környéken. Egyelőre abban állapodtunk meg, hogy nem hozzuk nyilvánosságra, csak a rokonoknak és a srácoknak, csajoknak mondjuk el. Beültünk az autóba, és nem hazafelé hajtottunk, hanem egy parkhoz. Kiszálltunk, és kézen fogva sétáltunk a park irányába. Szerencsére kisütött a nap, ami nem éppen Londonra vall.
Leültünk egy padra, és hallgattuk a madarak dallamos csicsergését, a gyerekek nevetgélését...
Alig ültünk ott pár perce, de egy ismerős hang ütötte meg a fülem, és az eddig lehunyt szemeimet kinyitottam. Jack állt előttem teljes életnagyságban. Óvatosan kiemeltem a kezem Niall kezeiből, és feszülten Jack elé álltam.
- Mit akarsz 4 év után? - kérdeztem indulatosan.
- Tudod te azt, édes. - vigyorgott.
- Hagyj békén, soha többé ne keress! - suttogtam halkan.
- Álmaidban, szépségem. - simította meg az arcom, mire a kezem egy hatalmasat csattant az arcán, amitől még én is megijedtem. Jack rikító kék szemei vérben forogtak, és a fogait csikorgatta dühében. Ijedten Niallre pillantottam, aki látszólag elaludt. Halkan elkezdtem keltegetni, mire ijedten felpattant.
- Szívem, baj van? - ölelt át.
- I-gen. - mutattam a ,,baj" irányába.
- Mit akarsz tőlünk? - szorította ökölbe a kezeit a barátom, mire én ráhelyeztem a sajátomat, amitől egy kicsit megnyugodott.
- Én ugyan semmit. - nézett ártatlanul, és a következő pillanatban odaugrott mellé Nora.
- Szijjasztoooook! - ugrott Jack nyakába a ******... Khm...
Niallel mi jobbnak láttuk, ha elmegyünk, ezért kézen fogva sétáltunk ki a parkból, egyenesen az autóhoz.

Hazaérve izgatottan mentünk be a házba, és mikor beértünk a többiek a nyakunkba ugrottak egyből.
- Amy, veled mi történt? - kérdezte Emily, mire Niallel csak összemosolyogtunk.
- Meséljetek máááááár! - kérlelt Harry.
- Menjünk beljebb egy kicsit. - nevettem el magam, ugyanis még az ajtóban álltunk. Leültünk az asztalhoz, és elmeséltünk mindent, amit a többiek kitörő örömmel fogadtak.
- Te jó ég! - ugrottak a nyakamba a csajok, és a srácok pedig mögöttük mosolyogtak.
A következő pillanatban kopogtak. Kiszaladtam ajtót nyitni, de rájöttem, hogy nem kellett volna...
- Te mi a francot keresel itt?! - keltem ki magamból.

Sajnálom, hogy nem tudok hosszabb részeket hozni, de mostanában egyszerűen nem megy.:( 
x Lily