Velük egyszerűen olyan jól telik az idő, vészesen kevés van már a turnéból. Alig 1 hét.Most éppen utazunk a turnébusszal, és megyünk Bostonba, fotózok mindent. Az órák csak úgy repültek, és arra eszméltem fel, hogy Niall kelteget.
- Megérkeztük? - mosolyogtam álmosan.
- Nem, csak megálltunk pihenni. Kiszállsz? - kérdezte, én meg felkeltem.
Leszálltunk a buszról, és jól esett az elgémberedett végtagjaimnak egy nyújtózkodás. Nora gyilkos pillantásokat lövellt felénk, de ezt már megszoktam. Emily is csak nevet rajta, én is.
Visszaszállt mindenki a buszra, és továbbindultunk. Nyúzottan dőltem vissza a székre, és Niall vállára hajtottam a fejem, ahol egyből elnyomott az álom.
~ 1 hónappal később ~
Emily és Harry nagyon aranyosak együtt, pont úgy mint Sophia és Liam. Szegény Louist Nora az orránál fogva vezeti.
Visszatérve a jelenbe, a tanárok sokkal szigorúbbak velünk mert "híresek lettünk Emilyvel". Éppen irodalom óra zajlik, de nem különösebben érdekel. A tanárunk most sem az anyaggal foglalkozik, hanem az életét meséli el éppen századszorra. Jó fej, szinte sosem tanulunk. Emilyvel unalmunkban elkezdtünk levelezni, de a tanár pont észrevette.
- Lányok, megtudhatnám, mégis mit csináltok? - címezte hozzánk a kérdését.
- Semmit. - füllentettem, és abban a pillanatban megszólalt a csengő, és mehettünk haza, mert ez volt az utolsó óránk. A legjobb barátnőmmel kiléptünk a már jól megszokott londoni esőbe, és pech, mert pont nem volt egyikőnknél sem esernyő, ami itt nagy szívás. Annyira zuhogott, hogy mire hazaérünk, tuti tüdőgyulladást kapunk, ezért inkább megvártuk amíg eláll az eső. Egyszer csak két kar fonta körbe a derekamat, amitől rettentően megijedtem, de amint megláttam ki az, megnyugodtam.
- Szia, hát, te? - kérdeztem mosolyogva.
- Elviszlek titeket, nem gyalogolhattok haza ebben az esőben. - jelentette ki, mire gyorsan feltűnés nélkül futottunk az autóhoz. Bent kellemes meleg volt, ami jól esett ezután a hideg után.
Emilyt hazavittük, azután azt hittem a barátom engem is hazavisz, de fogalmam sem volt hová vitt, amíg meg nem láttam a már jól ismert házat. Niall leparkolt a ház előtt, nekem meg hatalmas vigyor terült el az arcomon.
Besétáltunk a házba, ahol nagy csend fogadott minket. Biztos mindenki a szobájában van.
- Sziasztok! - jött le Liam, mögötte pedig Soph, aki majdnem fellökte Liamet, úgy rohant le.
- Amy!!!!! - kiáltott.
- Sophie! - öleltem meg.
- Végre látlak. Mi újság? - kérdezte.
- Igen, olyan rég láttalak én is. Velem nem sok, veled? - kérdeztem vissza.
- Majd elmesélem, oké? - kérdezte.
- Oké. - bólintottam.
A lépcső irányából dörömbölést hallottunk, Louis jött le, miközben Norát cipelte az ölében, de majd meg szakadt alatta. Nem csodálom, ha-ha. - nevettem magamban.
- Sziasztok. - intettem.
- Szi-a. - tette le Norát Lou. A tenyerén hordozza. Szó szerint. Lou fáradtan töltött magának egy pohár vizet, és azt kortyolgatta.
- Egész nap cipelteti magát Louissal. - súgta a fülembe Soph, mire megforgattam a szemeimet.
- Áthívom Emilyt. - szólalt meg Harry, aki időközben lejött. Emily Harry hívása után 5 perc múlva már itt is volt.
- Csajooook, nem megyünk el vásárolni? - kérdezte Em, mire Sophieval rávágtuk, hogy ,,de". Nora a megszokott gyilkos tekintetével figyelt minket, Louis mellette pedig kétségbeesetten pislogott ránk.
- Lányok, Nora nem mehet veletek? - kérdezte félve a választól, mire Sophie és Én nem válaszoltunk, ezért szegény Emilynek kellett válaszolnia.
- De, persze. - nyögte ki. Ásítva ültem be Niall ölébe, eljátszva, hogy fáradt vagyok. Elment a kedvem a vásárlástól, érdekes módon. Nem szeretnék Norával sehová menni. - Nem baj, ha én nem megyek? Nagyon elfáradtam. - ásítottam még egyet.
- Semmi gond, Amy. Kezdek én is fáradt lenni, biztos a front miatt van. - jutott "hirtelen" eszébe a kibúvó ötlet Emilynek, Sophie pedig elment inni egy pohár vizet, ami örökkévalóságnak tűnt, ezért Nora sértődötten elviharzott. Érezte, hogy mindezt miatta csináljuk. A másik két lánnyal cinkosan összemosolyogtunk, amit Lou nem nézett jó szemmel.
- Belehaltatok volna, ha elmentek Norával vásárolni? - kelt ki magából, ami Louisra nem jellemző.
- Igen. - vigyorgott So. Lou kivételével látszott mindenkin, hogy jót szórakozik ezen.
- Hát, kösz. - sietett a barátnője után, hogy lecsillapítsa. Mindenki rázkódott a nevetéstől, de vissza kellett tartanunk, mert meghallják a fentiek, és annak nem lesz jó vége.
- Em, ha álmos vagy, akkor nyugodtan felmehetsz a szobámba aludni. - vigyorgott sunyin Hazz, mire Emily játékosan oldalba lökte.
~ 3 évvel később ~
Ezalatt a 3 év alatt sok minden történt. Elballagtam a gimnáziumból, a srácokhoz költöztem, pont mint Emily, Louisnak kinyílt a szeme Norával kapcsolatban, és most egy nagyon aranyos barátnője van, Eleanor. Nora továbbra is megkeseríti az életünket, mindig megpróbál valakire rámászni, legtöbbször Niallre. Azóta pechünkre felbukkant újra Jack, aki Írországban is zaklatott, a négy évvel ezelőtti volt barátom. Visszatérve Norára, most a 5 Seconds Of Summer nevezetű banda énekesével kavar, Luke Hemmingssel, aki jó pár évvel fiatalabb nála. Mindig is tudtam, hogy egy pénzéhes... Khm.
Leballagtam a konyhába, keresni valami fejfájás csillapítót, mert tegnap hatalmas buli volt, amire természetesen nem emlékszem. Az utolsó emlékem az volt, hogy El-lel az asztalon táncolunk. A fejem majd' szétrobbant, de semmi gyógyszert nem találtam. "Remek". A falióra reggel 9 órát mutatott, ami elég korán volt még. A többiek tuti dél után kelnek, ezért gondoltam addig elmegyek a boltba valami kajáért, mert a hűtő is kongott az ürességtől. Felkaptam a kabátom és a napszemüvegem hozzá, hogy ne ismerjenek fel az utcán. Drága London városunk, ismét a rosszabbik arcát mutatta, ugyanis kint zuhogott az eső, és süvített a szél.
Elsétáltam a legközelebbi áruházhoz, és vettem némi ennivalót, meg egy fejfájás csillapítót, mert gondolom a többiek is "jó" állapotban lehetnek majd, mikor felkelnek.
Két nagy szatyorral jöttem ki a boltból, és visszaindultam, de akkor olyan hányinger tört rám, hogy muszáj volt odarohannom egy kukához. Nem lehetett valami szép látvány, hogy a kuka fölött görnyedek, és kiadom magamból azt a nem létező ételt is, ami a gyomromban van. Egy kéz kezdte el a hátamat simogatni, amit nem értettem. Felnéztem, és az exemet láttam magam előtt teljes életnagyságban.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Igen, remekül. - ironizáltam.
Elővettem a zsebemből egy csomag rágót, és bevettem belőle egyet. A finom eper íz egyből szétterjedt a számban, amitől nem éreztem annyira a hányás ízét.
- Amy... - sóhajtott, majd meg akart csókolni, mire a keze egy hatalmasat csattant az arcán.
- Szállj már le rólam, az Ég szerelmére! Négy éve szakítottunk, barátom van. - hagytam faképnél, és a szatyrokkal együtt hazaindultam.
- Bocsáss meg. Kezdjük újra. - vigyorgott.
- Te nem hallod amit mondok?! - keltem ki magamból. - Barátom van! - üvöltöttem.
- Drágám. Ne viccelj már. Mr Világsztárral úgy sem fog 1 hétnél tovább tartani a kapcsolatotok. - nevetett gúnyosan. - Jössz te még az én utcámba, Amy.
Mit sem törődve ezzel haladtam tovább, míg meg nem álltam a ház előtt. Kinyitottam az ajtót, és meglepett, hogy mindenki ébren van.
- Sziasztok! Hoztam kaját, és fejfájás csillapítót. - mosolyodtam el halványan, de megint éreztem, hogy hamarosan megint hányni fogok. Itt valami nem stimmel. Az tény, hogy többet ittam a kelleténél, de azért nem hányásig. Ledobtam a kezemből mindent, és a fürdőbe siettem. A wc fölé görnyedve adtam ki magamból a semmit. Lábdobogást hallottam, de mire láttam volna ki az, elnyelt a sötétség.
Kinyitottam a szemeimet, és rájöttem, hogy egy kórházban vagyok. Orvosok ki be rohangálnak, mellettem csipog valami, és az ajtón Niall lépett be egy orvossal.
- Mi történt velem? - kérdeztem rekedtes hangon.
- Amy. Maga...
Kedves Olvasóim!
Először is köszönöm a 600+ oldalmegjelenítést!! :)
Mint láthattátok, megváltozott a design is. Nem vagyok ugyan profi, de szeretném a legtöbbet kihozni a blogból.
További kellemes hétvégét mindenkinek! :)
Ui.:a következő rész előreláthatólag jövő hétvégén fog érkezni.
Lily x
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése