- Mi a terv, Amy? - kérdezte a legjobb barátnőm.
- A terv a következő.: Átmegyünk Sophie-hoz, utána vele együtt Nora szobájába, elvesszük telefonját, írunk annak a srácnak, akivel a backstage-ben beszélgetett, hogy jöjjön el este kilenc órára ahhoz a helyhez, ahová koncert után megyünk. - vázoltam neki a tervet.
- Jó ötlet, de honnan tudja Lou, hogy nem csak egy átlagos ember? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Azt mondjuk Nora-nak, hogy Louis nem akart jönni, mert fájt a feje vagy nem tudom, és amikor a többiek direkt nem néznek oda, Louis előjön valahonnan, és látja mit csinál Nora azzal a sráccal. Csak kérdés, hogy nem fognak-e közömbösen nézni egymásra, és egyáltalán eljön-e az akivel a backstage-ben beszélt. - folytattam.
- Oké. Akkor menjünk Sophiehoz, gyere. - húzott maga után izgatottan.
- Oké. - mosolyogtam rá gonosz vigyorral, ő meg ezt viszonozta, és elindultunk Sophie-ék szobája felé, de odafele pont belé botlottunk.
- Sziasztok. - köszönt amolyan 'buktassuk le Norát' vigyorral. Alig bírtuk nevetés nélkül, de szerencsére nem jött ránk a röhögőgörcs. Benyitottunk Nora szobájába, de őt nem találtuk a szobájában, ami mindhármunkat meglepett. Benéztünk Louis-hoz, de nagy meglepetésünkre ott sem volt. Liamnél sem. Benéztünk Harryhez, de csak ő volt bent egyedül. A két lány egyszerre nézett rám, és tekintetükből csak áradt a szomorúság.
- Mi az? - kérdeztem kíváncsian.
- Már csak egy valaki maradt. - sóhajtott szomorúan Em.
- Ugye, nem? - gyűltek könnyek a szemembe.
Félve beléptünk Niall szobájába, és amit ott láttam az sokkolt. Nora hiányos ruházatban ölelte át a barátomat, aki ugyanúgy megölelte. Kirohantam a szobából, és a sajátunkba rohantam. Ezt nem hiszem el! Mi a fene történik?! Hogy tehette ezt velem a barátom?! A földre omlottam, és keservesen zokogtam. A két lány berontott a szobába, és leültek mellém.
- Megölöm azt a ribancot! - szorította ökölbe a kezeit Soph és Emily.- Hogy t-tehette e-zt? - szipogtam, miközben folytak a könnyeim.
- Figyelj Amy. Lehet, hogy Niall azt hitte te vagy ott, ezért ölelte át. - reménykedett Sophie.
- Nem hiszem. - sírtam.
A lányok nagyon rendesek voltak, végig ott voltak velem, és vigasztaltak.
- Lányok, nyugodtan menjetek aludni. Nem kell miattam fent lenni egész éjszaka. - mosolyogtam rájuk halványan.
- Én maradok. - ölelt át Soph.
- Megnézünk egy filmet? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Persze, mit szeretnél? - kérdezte kedvesen Em.
- Titanic. - feleltem.
- Rendben. - egyeztek bele, és berakták a Titanicot. Erre van szükségem, hogy kisírjam magam, és ez a film tökéletes erre a célra. Csináltunk egy adag popcornt és leültünk vele a tv elé. Annyira elfáradtunk, hogy a film közepe felé egymásnak dőlve elaludtunk.
Reggel Liam hangjára ébredtünk, ahogy ébresztget minket.
- Sophie, merre jártál? - kérdezte a barátnőjétől.
- Hosszú történet. - mondta, belőlem pedig kitört a sírás, és a két lány ölelésbe vont. - Majd elmesélem. - suttogta Sophie. Időközben Harry is bejött, megnézni mi újság velünk.
- Amy miért sír? - kérdezte Harry aggódva.
- M-megcs-h-alt. - zokogtam alig érthetően.
- Niall megcsalt?! - emelte fel a hangját, és Liammel együtt rohantak ki üvöltözve az ajtón. Kintről ordibálás szűrődött be. Egyszerre öten beszéltek kint. Louis, Harry, Louis, Nora, Niall. Ezek után nem bocsájtok meg neki.
- Louis, esküszöm, Niall átvitt este a szobájába. - hazudta Nora, amit Lou elhitt.
- Mi van?! Te jöttél át amikor aludtam, te... - kiabált a barátom.
- Szerintem az lesz a legjobb, ha elmegyek, és vissza sem jövök. Soha többé. - mondtam ki szomorúan.
- Ne beszélj butaságokat, csajszi. - döbbent le Emily.
- Ne hülyéskedj, nem mehetsz haza! - jelentette ki Sophie.
Elkészültünk, és lementünk reggelizni. Mindenki oda akart jönni(Nora kivételével), de a barátnőim kérték, hogy most mindenki hagyjon engem békén. A többiek elmentek valamerre, ezzel kettesben hagyva minket Niallel.
- Amy, hallgass meg. Kérlek. - kérte szomorú szemekkel.
- Niall, kérlek hagyj békén. - kerültem ki, de ő utánam jött.
- Azt hittem te jöttél át, azért öleltem meg... - mondta, én meg megfordultam.
- Tényleg? - kérdeztem piros, kisírt szemekkel
- Igen. - ölelt meg.
- Niall, tényleg ennyit jelentek neked, hogy ezt ölelgeted?! - jött oda Nora fújtatva, én meg eltátottam a számat.
- Egy, őt talán, kettő, Niall az én barátom. - nevettem gúnyosan.
- Hahahaha. Nem tudod mi történt tegnap... - mosolygott huncutul.
- Mi a f...??! - ordítottam.
- Azt sem tudom miről beszél. - emelte fel a kezeit Niall.
Nora elővette a telefonját, és belement az üzenetek mappába, és odaadta a telefonját. Kezembe vettem a készüléket, és elkezdtem olvasni az üzeneteiket Niallel.
Niall: ,,Szeretlek."
Nora: ,,Én is.:)"
Niall: ,,Eljössz ma velem moziba?"
Nora: ,,Ahhamm.:D"
Niall: ,,Átjössz?"
Nora: ,,Naná.:)))"
Nora: ,,Mizu, édes?"
Niall: ,,Semmi Norám. Veled?"
Hozzájuk vágtam a készüléket, és zokogva felrohantam a szobába. Ezt nem hiszem el! Hogy tehette ezt velem? Miért csalt meg? A kulcsot elfordítottam a zárban, és bementem a fürdőbe. Emily nincs itt a szobában szerencsére. Kivettem a neszeszeremből a körömollómat, és felvágtam vele az ereimet. Pillanatokon belül mindenhol vörös folyadék vett körül, és a következő pillanatokon a földre zuhantam.
- Amy! - hallottam utoljára Emily hangját.
Büdös fertőtlenítőszagot lélegeztem be, és mellettem valami csipogott, és veszekedést hallottam magam körül. Kinyitottam a szemeimet, és láttam, hogy valaki a kezemet fogja, és rám van borulva. Ez a valaki nem volt más, mint Niall.
- Felébredt! - kiáltotta Emily, Niall meg felemelte a fejét. Találkozott a tekintetünk, és láttam, hogy a szemei pirosak voltak. De nem csak neki. Norán kívül mindenkinek.
- Sajnálom. -suttogta, én meg hirtelen felindulásból megcsókoltam.
- Semmi gond. - suttogtam alig hallatóan.
- Niall, te mit csinálsz?! - kérdezte idegesen Nora.
- Nora, szállj már le rólam! - suttogta alig hallhatóan, de idegesen.
Beszélgettem egy kicsit mindenkivel, és az orvos azt mondta, hogy hazamehetek ma. Felkeltem az ágyból, de a lábam összecsuklott alattam, annyira gyenge vagyok. Niall felvett az ölébe, és kimentünk a kórházból a többiekkel együtt. Szerencsére kint senki sem ismert fel minket. Nora duzzogva kullogott mellettünk, a többiek meg szomorúan néztek ki a fejükből. Mikor visszaértünk a szállodába, átmentem Niall szobájába beszélni vele.
- Amy, ezeket akkor írtam, amikor volt az a buli, tudod... - sütötte le a szemeit.
- Semmi gond, és sajnálom én is amiért ilyen voltam... - mosolyogtam halványan.
- Nincs köztünk Norával semmi. - mosolygott.
- Felmegyek készülődni, jó? - kérdeztem.
- Oké.
Felszaladtam a szobánkba, ahol Emily és Sophie várt már.
- Megbeszéltük a dolgokat. - jelentettem ki boldogan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése