/Amy szemszöge/
- Miért üvöltözöl? - rontott be ingerülten Jack, mire a tv felé biccentettem. Szánakozó pillantással kísérte végig amit a riporter mondott. Nora berobogott a szerelésében, amit azon a felvonuláson fog viselni.
A csendet a telefonom pittyegése törte meg, és én sebesen a telefonomért nyúltam. Hátha...
Ismeretlen
,,A leendő gyermeked hű apja..." - S.
 |
| Tegnap, 20:02 |
,,Ki vagy?" - írtam vissza kétségbeesve.
Nem érkezett válasz. Összepakoltam a cuccaimat, és kivettem némi pénzt a kasszából, amiből vissza tudok repülni Londonba. Lefoglaltam a jegyemet, és kimentem a reptérre.
*Londonban*
A hosszú repülőút után, fáradtan húztam magam után a bőröndöm. Hívtam egy taxit, ami elvitt hazáig.
Félve becsengettem, és hallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn. Nyílt az ajtó és Liamet pillantottam meg mögötte.
- Szia Amy, gyere be. Örülök, hogy végre itt vagy. Hol voltál? - mosolygott, én pedig lesütöttem a szemeimet.
- Hosszú. - sóhajtottam. - Niall? - kérdeztem.
- Uhm... - vakarta meg a tarkóját, és elindult a lépcső felé magával húzva engem.
- Li, kezdesz megijeszteni, mi történt? - kérdeztem aggódva. Felmentünk Niall szobájához, és kérte, hogy menjek be, és sok sikert kívánt, amit nem tudtam mire vélni, és bekopogtam.
- Gyere. - hallottam a szerelmem hangját.
Mikor meglátott, lesápadt, nekem pedig az ölében ülő lányra tévedt a tekintetem. A sokktól meg sem bírtam szólalni. Az ölében ülő lány teljes nyugalommal ült a barátom ölében, és még meg is csókolta. Niall ettől egy kicsit feloldódott, ebben a kínos szituációban.
- Te ki a franc vagy, és mit keresel a barátom ölében? - ordítottam, de nagyon megfájdult hirtelen a hasam, olyannyira, hogy le kellett ülnöm.
- Hagyd szívem, biztos csak egy őrült rajongólány. - hagyta el a száját eme hazug mondat. Mintha kést döftek volna a szívembe.
- Te ittál, vagy mi a fene bajod van? - suttogtam, mert a fájdalomtól meg sem bírtam mozdulni. Szegény kisbabám, mennyi inger érte szegényt, ezalatt az idő alatt.
- Nem ittam, szín józan vagyok. - csodálkozott.
- Ni, elegem van, hogy ez a csaj itt van, kiraknád? - sipított az a kurva, aki az ölében van.
- Sel, bocsáss meg egy pillanatra, kikísérem a hölgyet. - mosolygott a sivító ribancra Niall.
Felhúzott a földről, és kivezetett az ajtón, mintha valami rongybaba lennék, ugyanis erőm az nem volt.
- Amy, ne hülyéskedj velem. Lelépsz Ausztráliába a több évvel ezelőtti volt barátoddal, miközben halálra aggódom magam. És a kisbabánk... Neked látom semmi sem szent. Simán megcsalsz azzal az idiótával, miközben a közös gyerekünket várod? - emelte meg a hangját.
- Oh, olyan csacsi vagy. Drágám, ha tudnád mi történt valójában... - telt meg a szemem könnyel. - Nem csaltalak meg. Elraboltak, és Sydeyben ébredtem. - a végére már egy kövér könnycsepp gurult le az arcomon.
- És én ezt higgyem is el?
- Nem, nem kell. Menj csak vissza ahhoz a ribanchoz, engem pedig ne keress többé. Ami a kisbabát illeti... Majd meglátjuk mit hoz a sors. - fordultam meg, de elkapta a kezem. Próbáltam kirángatni a kezemet az övéből, de túl gyenge voltam, ezért nem sikerült.
- Kérlek, engedj el... - halkultam le a végére, és egy kicsit meg is szédültem, és kénytelen voltam hagyni, hogy átöleljen. El akarok menni innen. Jó messzire. Írországba...
- Miért ölelsz meg ezek után, amiket feltételeztél rólam?
- Ne haragudj, úgy sajnálom. Nem lett volna szabad ezt tennem. Megérdemlem, hogy itt hagysz. - csillogott a szeme a könnyektől.
- Nem hagylak itt. - sírtam el magam. - De kérlek, küldd el azt a ribancot. - mosolyogtam halványan.
***
December 24. , 17.20, London
Emilyvel és Sophieval izgatottan sütögettük a mézeskalácsot, és amíg sült, addig elkezdtük a 2 méter magas karácsonyfát.
Mikor mindennel végeztünk, elégedetten huppantunk le a kanapéra 3 tál mézeskaláccsal. Beraktunk egy filmet, és a mézeskalácsokat ropogtatva elkezdtük nézni. A fiúk elmentek próbálni, amin eléggé meglepődtem, hogy még szenteste is behívták őket. Em és Sophie sejtelmesen összevigyorogtak, amit nem értettem, mert mi mindent megosztunk egymással, de valamit elhallgattak, láttam rajtuk.
Egy óra múlva kopogtak, és Emily kiment ajtót nyitni. A fiúk nem lehetnek, mert nekik van kulcsuk.
- Ki az? - kérdezte a barátnőm.
- Nora és Jack. - szóltak az ajtó mögül. Emily intett, hogy zárkózzak be valamelyik szobába, és ameddig nem szól, ne jöjjek ki.
A barátnőm kinyitotta az ajtót, de nem engedte be őket, akármennyire is kérlelték. - Amy itt van? - kérdezte Jack, mire a barátnőm szomorúan azt felelte, hogy ,,nincs".
- Köszönjük, remélem igazat mondasz, akkor nem tudjuk hol van, de mi visszarepülünk Ausztráliba. Kellemes Ünnepeket, és ha látjátok Amyt szóljatok, és eljövünk érte. Szia. - azzal kimentek az ajtón.
Egy pár pillanat múlva a két lány csörtetett fel a lépcsőn.
- Kinyithatod. - szólt Em. - Jól hazudok?
- Ahha. - mosolyogtam, ma már sokadszorra.
Megérkeztek a srácok olyan fél óra múlva.
- Mi elmentünk a szüleimhez, sziasztok, jó ünneplést! - kacsintott Soph. Emily és Harry ugyanígy tett, Lou és El pedig elmennek valamerre. Így ketten maradtunk Niallel.
- Várj itt. - szaladt fel a szobájába, és egy ajándékdobozzal tért vissza. Én is felmentem az ajándékáért, majd leültünk a karácsonyfához. Odaadtam az ajándékot Niallnek. Apróság, de személyes. Egy teljes album, tele a mi képeinkkel.
- Köszönöm. - csókolt meg.
- Tudom, kis apróság, de remélem azért tetszik. - mosolyogtam félénken.
- Persze, hogy tetszik. Imádom! - kaptam még egy csókot.
***
- Amy, már régóta tervezgetem ezt, és most meg is valósítom. Tudom, ez most nyálasan fog hangzani, de mióta évekkel ezelőtt találkoztunk Írországban, első látásra beléd szerettem. Nem hittem volna akkor, hogy te leszel a gyermekeim anyja, életem értelme. Hozzám jönnél feleségül?
Kedves Olvasóim!
Mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok! :) Hamarosan itt az Újév is, lehet csak szerintem, de nagyon gyorsan eltelt ez az év.:)
Használjátok ki a téli szünetet, mert sajnos semmi sem tart örökké.
Megpróbálok minden hétvégén (általában szombaton) új részt hozni, de most az ünnepek miatt eléggé megcsúsztam.
Még egyszer Boldog Karácsonyt!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése