Sziasztok!
Ez a blog tele van rejtélyekkel, és titkokkal, amelyek közül ma egyre fényderül. Remélem tetszik a rész, és remélem kommenteltek.:)
Ui.: A történet nem a megszokott lesz.
Jó olvasást!
xx Lily
∗ ∗ ∗
- Amy szemszöge -
Nem hittem a szememnek, kit látok. Nem a One Direction-t és nem Niall-t. Először nem értettem mit keres itt. (Hasonló, mint amikor Niall-lel találkoztam). Én mindenkivel összetalálkozom...
A volt barátom állt ott, teljes életnagyságban. De vajon mit akarhat? Hiszen csak "haverok" maradtunk.
- Szia. - adott volna egy puszit, de elhúzódtam, amire értetlen fejet vágott. Hátranézve megpillantottam anyuékat, ahogy...khm... nem a legkedvesebb arccal figyelték őt. Elindultak felénk, de én csak intettem, hogy megleszek.
- Szia. - köszöntem hűvösen
- Baj van? - nézett rám
- Mit akarsz? - kérdeztem
- Kibékülni. Figyelj, nagyon megbántam amit tettem, de meg tudsz nekem bocsájtani? - kérdezte idegesen.
Pont akkor jött egy sms-em, Niall-től.
,,Szia, van kedved egyet sétálni?" - írta
,,Szia, persze, mikor?:)" - kérdeztem
,,Egy óra múlva a szálloda előtt?"
,,Tökéletes." - pötyögtem
,,Amúgy mi újság?"
,,Itt van a volt barátom(?), aki elég rámenős, tudnál nekem segíteni? - írtam
,,Te jó ég! Persze, hogyan?"
Gonosz mosoly futott végig az arcomon(néha előfordul).
,,Eljátszhatnánk telefonbeszélgetésbe, hogy te vagy a barátom. Légyszi segíts, addig nem fog békén hagyni, nem adja fel olyan könnyen.:(" - kértem
Remélem belemegy ebbe a kamu beszélgetésbe, és ahogy ezen gondolkodtam, rá tíz másodpercre megcsörrent a telefonom.
- Szia szépség. - köszönt bele, de hallottam a hangján, hogy pillanatok kérdése és rátör a röhögés
- Szia szívem. - köszöntem úgy, mint egy idióta. Közel lehettem ahhoz az állapothoz, hogy elnevessem magam, de nem tehettem, mert lebukunk. Na, majd ha találkozunk, akkor végig röhögünk ezen a "beszélgetésen". Félreértés ne essék, én nem ilyen vagyok, de ezt muszáj megtennem, mert nem fogja olyan könnyen feladni a volt barátom.
- Eljönnél ma velem moziba? - kérdezte majdnem röhögve.
- Igen. - mosolyogtam
- Figyelj, mennünk kell próbára, majd találkozunk, szia. - köszönt el
- Szia, szeretlek. - mosolyogtam továbbra is mint a vadalma.
Visszafordulva láttam, hogy az ex-barátom arca piros, illetve fehér színekben pompázik. Nem vagyok haragtartó, de ezt megérdemelte. A szemem láttára csókolózott az egykori legjobb barátnőmmel, és még neki állt feljebb. Mindegy, nem akarok a múltra gondolni. Viszont annak örülök, hogy Niall ilyen könnyen belement ebbe a hülyeségbe, és nem sértődött meg, vagy ilyesmi.
- A kérdésedre a válaszom pedig nem. - feleltem, nem éppen kedves tekintettel
- De az az eset már régen történt...és sajnálom. - sütötte le a szemeit
Na itt hirtelen méreg öntötte el az arcomat.
- Nem hallottad a telefonbeszélgetést?! "csattantam fel"
- De. - felelte, és ökölbe szorította a kezeit. - Ki az?!
- Semmi közöd hozzá! - kiáltottam rá
- De igenis van!! - ordított
- Fogd már be, az egész park minket néz! - szóltam halkan, de mégis durván
- Nem érdekel!
- Engem meg te nem érdekelsz, úgyhogy szia. - mosolyogtam rá gúnyosan
- Jössz te még az én utcámba Amy!! - üvöltötte utánam
Megfordultam, és magamba elmosolyodtam. Szerintem elég hihető alakítás volt. Elővettem a telefonom, és írni kezdtem.
,,Köszönöm.:))))) Örök hálám." - írtam Niall-nek
,,Szívesen, ne viccelj. Ezen röhögök már mióta letettük a telefont.:D"
,,Békén hagyott?"
,,Igen elment, de azt mondta, jössz te még az én utcámba(mármint én)"
,,Ezt mire értette?"
,,Fogalmam sincs, de mennem kell, akkor a szállodánál találkozunk, szia. Mégegyszer nagyon köszönöm.:)"
,,Szia." - köszönt el
Ezt nem csak magam miatt tettem, hanem anyuék miatt is. Ők sem voltak úgy oda a volt barátomért. Első pillanattól kezdve. Remélem azért ezt a ,,jössz te még az én utcámban" dolgot csak dühében mondta, és nem csinál semmi rosszat. Sajnos elég jól ismer. Tudja mitől félek. Mit utálok...mindent...
Odaértem anyuékhoz, és szóltam nekik, hogy siessünk a buszhoz, mert el szeretnék innen menni. Ezt nem indokoltam semmivel, csak intettem egyet, hogy majd elmondom. Nem sokkal később már a buszon ültünk, ami elvitt minket a szállodába. Hosszasan meséltem nekik a sztorit, amit ők elképedve hallgattak. Amikor az "elbúcsúzás" részhez értem, apu rosszallóan ingatta a fejét.
- És ha ezt komolyan gondolta. - kérdezte apu
- Nem hiszem. Szokott dühében mondani ilyeneket. - próbáltam nyugtatni őket, de belül rettenetesen kezdetem félni, mi fog történni. De nem értem miért kell ezen ennyire felhúznia magát. Ha lenne is barátom, semmi köze nincs hozzá, mert már nem vagyunk együtt.
Leszálltunk a buszról, és felbattyogtunk a lépcsőn. Beléptem a szobámba, és megnéztem az időt. Hoppá. 5 percem maradt leérni, a szálloda elé. Szóltam anyuéknak, hogy elmentem Niall-lel sétálni (szokás szerint), és meglepő módon belementek. Lehet, még a beszélgetés hatása alatt állnak.
Kicsit még mintha örültek is volna, a találkozásunknak. Leértem a lépcsőn, és sikerült felhúznom a lábammal a szőnyeget, (megbotlottam benne), és ezen el kellett nevetnem magam. Mint mindig, Niall most is ott állt a kapu előtt. A biztonság kedvéért körbenéztem, hogy nem-e tartózkodik itt a volt barátom. Bevallom. Félek tőle. Bármire képes, hogy elérje a célját. A "barátom" látta a rémült tekintetemet, így szorosan megfogta a kezem. Ugyan még délután volt, de én minden kis zajra felkaptam a fejem. Esküszöm ez olyan, mintha egy gyilkos elől kéne menekülnöm, aki rám vadászik. Röhejes, hogy egy szinte velem egykorútól félek ennyire. Egyszer csak egy erős szellő csapta meg az arcomat, amiben ott lebegett egy papír, amit nagy nehezen elkaptam. ,,A játszma csak most kezdődik".
Na ez volt az a pont, ahol teljesen rám tört a pánik, vele együtt pedig eltört a mécses. Keserves zokogásban törtem ki. Kissé elkóborultunk, de Niall azt mondta, közel van a házuk. Házuk? Mi? Itt, Írországban?? Niall nem Dublini! Másrészt nekik Londonban kéne lenniük! Nem értem. Mi történik?!
- Házatokban? - kérdeztem értetlenül
- Igen, van egy itt is. Egy közös. - felelte
- Siessünk, nagyon félek. - remegtem
- Fogok egy taxit.
Mellettünk egy kuka feldőlt, mire elsikítottam magam. Úgy éreztem, hogy figyel valaki, de senkit sem láttam. Talán bolond lennék? Gondolatomat, a taxi érkezése szakította meg. Rohantunk a taxi felé.
Az út nagy része csendben telt, de ezt a csendet a telefonom pittyegése zavarta meg.
,,Most megúsztátok, de ne higgyétek, hogy ez így is marad." - jött az sms-em egy ismeretlen számról. Sokkos állapotban kiesett a telefonom a kezemből, és Niall aggódva nézett rám, vagyis... Sokkal inkább idegesen. Niall kifizette a taxit, mert én meg sem bírtam mozdulni, és egy nagy ház felé húzott. Gyönyörűen nézett ki. Nagy kert, óriási medence... Csak kár, hogy ezzel nem tudtam foglalkozni, mert még mindig teljesen a sokk hatása alatt álltam. Már teljesen besötétedett, én meg azon agyaltam, hogy visszafelé, elkap-e vagy sem, mert késő van, az utcákon senki nincs, na meg sötét. 101%, hogy elkap. Figyel. Rám vadászik, érzem. Bent megpillantottam a fiúkat, akik éppen fogalmam sincs mit csináltak. Köszöntem nekik egy sziát, és utoljára arra eszméltem fel, hogy egy szobában ülök, de nem pislogok.
- Nos. Ebben az állapotban, és időben, nem engedlek haza, de ha nagyon ragaszkodsz hozzá, elviszlek kocsival. Egyedül nem engedlek. - mondta idegesen
- Nem akarok a terhetekre lenni, megyek gyalog. - mosolyodtam el halványan
- Azt már nem! - szorította ökölbe a kezét. - te mondtad, hogy bármire képes az a szemét!
- Igen, ez így van. Tényleg mindenre képes.
- Maradj. Megbeszélem a szüleiddel, oké? - fogta meg a telefonom.
Csak bólintottam egyet, Niall meg kiment, de pár perccel később vissza is jött.
- Maradhatsz. - ölelt meg, amin meglepődtem, de visszaöleltem
- Köszönök mindent. - néztem rá
- Ne hülyéskedj, nincs mit köszönnöd. - nevetett
- Figyelj, nem szeretnék bunkó lenni, lemegyek a többiekhez, jó? - mosolyogtam
- Oké, gyere.
Lementünk a lépcsőn, és minden szempár ránk szegeződött.
- Sziasztok, Amy vagyok, örülök, hogy megismerhetlek titeket. - mosolyogtam rájuk
Mind a 3 srác összenézett, és kitört belőlük a nevetés. Mi meg csak álltunk, hogy ezek min röhögnek?
- Niall sokat mesélt rólad. - szólalt meg először Harry, még mindig nevetve
Az említett személy gyilkos tekintettel nézte őket, aminek következtében abbahagyták a nevetést.
- Ööö..aha. Ő is sokat mesélt rólatok. - jöttem zavarba
- Istenem, ez túl komoly beszélgetés. - szólt Louis
- Ja, szerintem együnk. - szólalt meg Niall, majd elment enni
A többiek szemforgatással fejezték ki véleményüket, én meg elmosolyodtam. A fiúk tekintete Niall és köztem cikázott, én meg nem akartam zavarni, felmentem a szobába, mert éreztem, hogy a fiúk beszélgetni szeretnének. Egyszer csak egy nagy csapódást hallottam az ablakon, ami majdnem betört. Nagy dobogásokat hallottam a lépcsőn, gondolom erre a hangra jöttek fel. Odarohantam, a kis híján betört, ablakhoz, de mire kinéztem, már nem láttam senkit. Mi jöhet még?! Már nyaralni sem mehet el az ember, anélkül, hogy ne történne baj? Nem-nem. Ez valami rossz álom. Ez nem a valóság.
- Mi történt? Minden rendben? - ült le mellém Liam
- I-gen. - emeltem fel a fejem
- Akkor mi volt ez a nagy csattanás? Amy, mondd már el mi történt? - kérlelt Liam
- Lehet, Niall már említette, de a volt barátom ellen kitaláltunk egy színjátékot, és ezt meg akarja bosszulni. Ez is ő volt. Száz százalék. - temettem a tenyerembe az arcom
- Holnap megyünk a rendőrségre, és feljelentjük. - mondta Harry idegesen
- Nem kell. - mondtam
- De, megyünk. Nem élhetsz rettegésben. - Louis
- Köszönöm, de már így is elég bajt okoztam. Miattam van az egész! Elmegyek, a végén még ti is belekeveredtek. - álltam fel, de a többiek visszarántottak
- Az kéne, még, hogy este fél 11-kor egyedül mászkálj az utcán! - kelt ki magából Niall
- De... - kezdtem bele, de a szám elé tette a kezét
- Nincs, de. Nem fogsz fél 11-kor az utcán rohangálni, úgy, hogy ez az őrült, téged keres.
- De nem akarom, hogy bármi bajotok essen miattam! - szólaltam meg, egy kis idő után
- Nem fog bajunk esni. A nap 24 órájában őrök veszik körül a házat.
- De nem bujkálhatunk egész életünkben. - Én
- Nem is fogunk. - húzta gonosz mosolyra a száját Harry
- Harry... Ugye nem...? - kérdeztem ijedten
Erre csak elnevette magát. Ő komolyan meg akarja ölni? Te jó ég! Ez egy rémálom.
- Nem mond hülyeséget. - helyeselt Louis
- De. Nem ölitek meg. Majd a rendőrség megteszi a tőlük telhetőt. A hírneveteket, ne kockáztassátok, egy ilyen alak miatt. - szóltam közbe, mielőtt még hülyeséget csinálnának
- Igaza van. Börtönbe is kerülhetünk, de valamit akkor is tennünk kell. - szólalt meg Liam
- Az lesz a legjobb, ha holnap elmegyek a rendőrségre
- Elmész? Megyünk veled! - szólt Niall
Még vagy éjfélig beszélgettünk, majd mindenki aludni készült, de pittyegett egyet a telefonom. Na vajon ki írt??!
,,Drágáim, előlem nem menekültök. Szép a szerelem, de vajon meddig?"
Mi van?? Ja, ez az elmebeteg, elhitte a kamu beszélgetésünket. Te jó ég!
- Mit írt? - Niall
Odaadtam neki a mobilt, ő meg idegesen elolvasta.
- Holnap tiszta vizet öntünk a pohárba. - mondta
- Találkozunk ezzel az alakkal, úgy, hogy közben a rendőrök, meg a testőrök távolról figyelnek
minket. - szólt Liam
Nagy nehezen mindenki belement. Látszott mindenkin, hogy egy kicsit (nagyon) tart a dologtól, főleg rajtam. Mi lesz, ha hirtelen ránk támad? Mondjuk ott lesznek a rendőrök, meg a testőrök. De egyet nem értek. Ha visszamegyünk Londonba, ami hamarosan megtörténik, mert már 2 napunk sem maradt, akkor jön utánunk? Mert nincs jó előérzetem. Érzem, hogy valami történni fog.
Ezeknek a tudatában, sírásban törtem ki már sokadszor. Komolyan, rosszabb vagyok, mint egy kisgyerek. Niall az ölébe vett, én meg átöleltem.
- Szerintem jobb lesz, ha megyünk. - szólt Louis, azzal kimentek.
Próbált megnyugtatni kisebb-nagyobb sikerrel. Szerintem ha a szállodában lennék, biztos soha nem tudnék elaludni, de az ölében pillanatokon belül el tudtam aludni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése