Prológus

Sziasztok!
Úgy döntöttem, útjára indítok egy blogot. Ugyan, mint már írtam a másik blogomban, még nagyon kezdő vagyok a blogolásban, de remélem azért tetszik a történet. Ha itt jártatok, hagyjatok nyomot magatok után, egy kommenttel.
Ui.: Tudom, kicsit rövid lett ez a rész, de most kezdtem el a történetet.
 Jó olvasást! xx Lily

*  *  *

- Amy szemszöge -

Bemutatkozás:
Amy vagyok, 15 éves, Londonban lakom. Imádok utazni, új helyeket felfedezni. Minden vágyam, hogy egyszer elutazhassak Írországba, ami holnap be is teljesül. :)
Nem szeretek suliba járni, de a tanulmányi átlagom jó. Kedvenc együttesem a One Direction. Már nagyon várom a holnapot, mert elutazhatok, ahová már régen szeretnék.
Írországba. Kicsit tartok a repüléstől, de nem vészes.


Már nagyon izgulok, a holnap miatt. El sem hiszem, hogy végre elutazhatok Írországba. Kb. 3 éve várok erre. A pakolással már kész voltam. Nem tudtam mit kezdeni magammal, annyira izgultam.
Rápillantottam az órára, de még csak 20:21-et mutatott. Gondoltam addig elmegyek lezuhanyozni, hátha gyorsabban telik az idő. A zuhany alatt állva folyton csak Írország járt az eszemben. Nem időztem sokat a zuhany alatt, mert ugye hajnalban indul a gépünk. Hajnal 4-kor szállunk fel, és fél 6-kor landolunk. Átöltöztem pizsibe, rápillantottam az órára, ami 21:43-at mutatott. Lassan aludni kellene, elvégre, holnap hosszú út vár ránk. Pillanatokon belül elnyomott az álom...
Hajnal 2-kor szólalt meg az ébresztőm, mert még be kell csekkolni, várakozni kell a reptéren 2 órát. Lent a szüleim kómásan itták a kávéjukat.
- Jó reggelt, helyesebben hajnalt.-nevettem fel
- Jó reggelt Amy.-köszöntek kómás hangon
Gyorsan kivonszoltuk a csomagokat az autóig, mert már késésben vagyunk. Olyan 20 perc lehetett az út. Bent nem hallottam, a megszokott zajt, amit szokatlannak találtam.  Becsekkoltunk, és indulhattunk is a biztonsági kapu felé. Még mindig 1 óránk maradt, a felszállásig. Már alig bírtam magammal, egyszerre izgultam, reszkettem, és ugráltam.(?)
Ez az egy óra csigalassúsággal telt. Hirtelen bemondták a gépünket, és szaladtunk a kapu felé.
Elfoglaltuk a helyünket, szerencsére én ablak mellé kaptam jegyet (yeeah), így tudtam kifelé figyelni. Arra eszméltem fel, hogy már a levegőben vagyunk. Anyuék a felszállás után 10 perc múlva el is aludtak. Érdekes. Én teljesen éber vagyok. Néztem a csodálatos felhőtakarót, a felhőket amik vattacukrokra emlékeztetnek. A felhőkön átmenve éreztem, hogy egy kicsit rázkódik a gép. De ez csak turbulencia. Ránéztem az órára, és már csak fél óra maradt a repülésből. Huppsz.  Az izgatottságom, továbbra sem csillapodott. A pilóta bemondta, hogy ereszkedünk. Az izgalmam a tetőfokára hágott. Igen tudom, ez hülyén hangzik, hogy egy utazás miatt izgulok ennyire, de én már csak ilyen vagyok.
Már láttam a tengert...a hegyeket... Alig 10 perc és földet érünk. Most fordult a kocka, a percek turbógyorsasággal teltek. A gondolataimból a földet érés zökkentett ki. Megérkeztünk!! MEGÉRKEZTÜNK!!!-ujjongtam magamban.
A szüleim már egy ideje ébren lehettek, de nekem ez fel sem tűnt. A gépről leszállva, mehettünk a transzfer-hez, ami visz minket a szállodába, ami állítólag nagyon szép. A jármű olyan 15 percet ment, a szállodáig. Gyorsan leszálltunk, és a szálloda felé vettük az irányt. A szálloda tényleg nagyon szépen nézett ki. 5 csillagos!! Jujjjj!! Beérve még szebb látvány fogadott minket.
Van medence, jacuzzi, fitness terem. Kaptam külön szobát. Felszaladtam a lépcsőn, és rögtön megláttam a 210-es szobát, ami az enyém. Belül gyönyörű, van erkélye, ami a tengerre lát...
Gyorsan kipakoltam, elvégre 1 hétre jöttünk. Amikor végeztem a kipakolással, átnéztem anyuék szobájába.
A szobájuk, gyönyörű volt, szintén tengerre lát. Visszamentem a saját szobámba. Úgy döntöttem hallgatok egy kis zenét. Pont a Rock Me-t hallgattam, amikor nyílt az ajtó. Apu lépett be rajta.
-Hú, te már ki is pakoltál?-kérdezte
- Igen.-feleltem.
Apu nem sokkal később ki is ment, én meg gondoltam körbenézek a szállodában.
Sétálhattam úgy 5 perce, de úgy tűnik eltévedtem, mivel óriási a szálloda. Szerencsére pont láttam egy embert. Nagyon ismerős volt valahonnan, de nem tudom honnan. Napszemüveget viselt, szőke haja, kócosan állt. Megkérdeztem tőle angolul, hogy merre is kell menni. Úgy tűnt, ismeri itt a járást, mivel egyből tudta merre menjek. Ír akcentussal beszélt, ezek szerit idevalósi. Megköszöntem, és visszaindultam. De honnan ilyen ismerős? Megtorpantam és visszafelé vettem az irányt. Megkérdeztem tőle ezt a ,,honnan vagy ilyen ismerős" dolgot, erre azt felelte, most mennem kell, később beszélünk, találkozzunk 1 óra múlva a bejáratnál.
Még utánakiáltottam, de már csak hűlt helyét láttam. Egyfolytában ezt járt az eszemben, hogy majd beszélünk(???!!!). Nem értem. Majd megöl a kíváncsiság, hogy kit rejt a napszemüveg. Egy pillanatra átfutott egy hülye gondolat miszerint...ő..Niall??!!.-nem ez hülyeség.-motyogtam magamban. Rápillantottam az órára, ami azt jelezte, mindjárt mennem kell a bejárathoz beszélni(?!) a rejtélyes alakkal. Amikor kiléptem az ajtón, pechemre anyu jött velem szemben.
- Hová, hová?-kérdezte kíváncsian
- Friss levegőt szívni.- füllentettem egy picit
- Jó.
Egy kicsit sietősebbre vettem a lépteimet, mert már 5 perce ott kellene lennem. Szerencsére gyorsan leértem. Ő már ott állt.
- Szia.-köszöntem
- Szia.-köszönt vissza
- Szóval...ott hagytuk abba a beszélgetést, hogy...honnan vagy ilyen ismerős nekem?-tettem fel a kérdést
- Bocsi, ezt nem mondhatom el. Sokak számára ismerős vagyok.-felelte
- De...mondd már el.-kérleltem.-majd' megöl a kíváncsiság
- Nem lehet.
- Oké, megértem.-szomorkodtam.-de miről akartál beszélni?
- Te vagy az a lány aki 3 éve szó szerint rajong Írországért?-tette fel a kérdést. Ebben a pillanatban elkerekedett a szemem, és lesápadtam. Honnan tudja??!!! Mi ez az egész?
- Honnan tudod??!-döbbentem le
Erre csak elmosolyodott.-mindent tudok ebben a városban.-felelte
Erre felnevettem. A következő pillanatban kicsapódott a szálloda ajtaja, és anyu arcát láttam meg.
- Amy, mit csinálsz? Friss levegőt szívsz, mi?
- Igen.-húztam ki magam magabiztosan, de abban a pillanatban el is röhögtem magam.-viccet félretéve, bolyongtam a szállodában, eltévedtem, és ő segített visszajutni.-mutattam a titokzatos alakra
- De akkor, hogy-hogy itt kint vagytok?
- Azt mondta, jöjjek ide ki beszélgetni.
- Ismeritek egymást?
- Nem...vagyis...valahonnan nagyon ismerős..-mutattam rá
Anyu értetlen arccal nézett minket, majd mind a hármunkból kitört a nevetés.
- Jól van, akkor én megyek-szólt anyu
- Hamarosan megyek én is.-szóltam
Próbáltam meggyőzni, hogy legalább a nevét árulja el, de sikertelen volt a próbálkozásom. Kezdett későre járni, így telefonszámot cseréltünk, és mindketten elindultunk, az utunkra,
Gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem, fogat mostam...stb...és ekkor jött egy sms-em. A rejtélyes alak írt. ,,Holnap a szálloda bejáratánál?"
,,Hánykor?"
,,Reggel fél 10?"
,,Ott leszek"
,,Megmutatom honnan vagyok ilyen ismerős.;)"
,,Végre.:D"
Az óra este kilencet mutatott, de már alig bírtam nyitva tartani a szemeimet. Pillanatokon belül elnyomott az álom.
Reggel az ébresztőm hangjára riadok fel. Gyorsan elmegyek a fürdőszobába, felöltözöm, és lemegyek a bejárat elé. Szokás szerint ott állt.
- Szia.-köszönt mosolyogva
- Szia.-köszöntem
- Figyelj, csak egy pillanatra vehetem le a szemüveget, de ha levettem szerintem ezt meg fogod érteni. És kérlek ne mondd el senkinek.
Bólintottam egyet. És a következő pillanatban levette a szemüvegét. Azt hittem rosszul látok. Azért megdörzsöltem a szememet, hátha csak képzelődtem. De nem...