Első fejezet - Ki lehet a rejtélyes alak?

Sziasztok!

A fejezeteket 3-4 naponta rakom fel, de elnézést ha kések. Most egy újabb fejezettel érkeztem, és most derül ki, ki is az a titokzatos alak.:) Ez a fejezet se sikeredett valami hosszúra, de remélem azért elnyeri a tetszésetek. Ha itt jártatok, hagyjatok nyomot magatok után.

Jó olvasást!

xx Lily

∗  ∗  ∗

- Leveszem a szemüveget, de kérlek ne mondd el senkinek. - (kérte az akkor még ismeretlen)

- Oké.

A következő pillanatban levette a szemüvegét, én meg teljesen ledöbbentem. Ezt nem hiszem el! Ő Niall, a One Direction-ből! Hogy nem ismertem fel! Először tényleg rá gondoltam, de ezt egy ,,miért lenne Niall"-lel nyugtáztam, miszerint ő nem Niall. Pedig de. Viszont nem akartam őrült rajongónak tűnni, így próbáltam közömbösen viselkedni vele.

- Hogy nem ismertelek föl?(Én)

- Mert szemüveg volt rajtam?(Niall)

- Jó, de érted.(Én)

- Figyelj, nekem mennem kell, találkozni a többiekkel, majd beszélünk, szia. - köszönt el

- Szia. - köszöntem el én is.

A lépcsőn baktattam felfelé, és az imént történteket próbáltam emészteni magamban. Még mindig a sokk hatása alatt álltam, mikor beértem a szobámba. Pittyegett a telefonom, ami csak azt jelenthette, sms-em jött. Niall írt.

,,Szia, van programod holnapra?:)"

,,Hello, nincs, miért?"- válaszoltam

,,Nem megyünk el valamerre? Mondjuk egy kicsit körülnézni itt, Írországban?"

,,De, szívesen.:)"

,,Oké, délután egykor a szálloda bejáratánál?"

,,Tökéletes"- pötyögtem

Gyorsan átmentem megkérdezni a szüleimet, el mehetek-e Niall-lel. Anyu egyből belement, apu még egy kicsit hezitált, de végül belement. Még kérdeztek egy kicsit róla, ki is ő... Elkezdtem mesélni nekik, és ahogy a ,,világsztár" részhez értem, elkerekedett a szemük. Vártam, hogy ők is túltegyék magukat a kisebb sokkon, majd folytattam...Úgy negyed órán keresztül mesélhettem, majd miután megbeszéltünk mindent, kiindultam a szobájukból.

Mára semmi teendőm sincs, ma még nem megyünk várost nézni, így gondoltam, talán lemegyek egy kicsit a fitness terembe. A ruháim közözz turkáltam, de nem igazán találtam sportos ruhát. Nem adtam fel a keresést, (szerencsére), mert a kezembe akadt egy sportosnak mondható szerelés.

Ma még sportolás után megkérem anyuékat, had' menjek el vásárolni egy-két souvenirt, és sikerült otthon hagynom pár dolgot.:D

Lelépcsőztem a fitness teremig, de az esés nem maradhatott el. Oh igen, elfelejtettem említeni, még egy hajszálban is képes vagyok megbotlani. Nagyon ritkán telik el nap esés nélkül. Most kivételesen nem pofára estem, hanem térdre. Röhögésben törtem ki, de szerencsére nem volt körülöttem senki, így nem láttak az "ügyességemet". A fitness terem nagyon jól felszerelt helyiség volt. Elsőnek a futópadot vettem célba. Innivalót azt nem hoztam le magammal, de szerencsére találtam egy vízzel teli autómatát.

A műanyag poharat a számhoz emeltem, és nagyokat kortyoltam a hűsítő folyadékból. Olyan 2 órája edzhettem, mikor már úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger. Nagyon szeretek sportolni, mindig is szerettem, de már nagyon régen nem jártam fitness teremben. Ránéztem az órára, ami 15:12-t mutatott. Gondoltam mára ennyi elég lesz, majd lehet, hogy holnap az ,,idegenvezetés" után még meglátogatom egyszer a futópadot. Most úgy döntöttem nem fogok még egyszer elesni, úgyhogy lifttel mentem. A szobám a 2.-on volt, így nem kellett sokat lifteznem. Ennek örültem, mivel eléggé klausztrofóbiám van, főleg liftekben. Ha például a lift egy pár másodperccel később indul fel/le, egyből azt hiszem itt a vég. Szerencsére még nem ragadtam be soha liftben, és a későbbiekben sem szeretnék. Átkopogtattam anyuékhoz, de csak aput találtam ott.

- Szia apu.-köszöntem kimerültem

- Szia, merre jártál, hogy ilyen fáradtnak nézel ki?

- Megnéztem a fitness termet, ahol eltölöttem vagy 2 óra hosszát.-feleltem

- Oh, akkor ezért hagytad ki a mai ebédet!-jutott eszébe

Oh basszus! Az ebéd! Teljesen kiment a fejemből. Észre sem vettem, hogy ma szinte semmit nem ettem, míg meg nem kordult a gyomrom.

- Teljesen elfelejtettem! - (én)

- Nem baj, megesik. (apu)

- Az lenne a kérdésem, hogy ma elmehetek vásárolni? - tettem fel a kérdést

- Persze, mehetsz. - (apu)

- Oké, én akkor megyek is, szia. - (én)

- Várj! Még annyit hogy, egyél valamit a városban. - szólt utánam

Csak bólintottam, és a saját szobám felé vettem az irányt. A táskámba belesöpörtem egy-két dolgot, és már indulhattam is. Nem igazán ismertem itt a járást, de pár itteni embernek köszönhetően megtaláltam a várost. Először a plázát céloztam meg, azon belül a kajáldát. Egy sültkrumplit ettem rántotthússal, de nagyon jól laktam vele. Felálltam az asztaltól, és gondoltam először azokat a dolgokat szerzem be, amiket sikerült otthon hagynom vagy ami kifogyóban volt. Szerencsére nem kellett sok mindent vennem, így nem költöttem sokat. 

Benéztem még egy pár ruhaboltba, ahol pechemre gyönyörű ruhák voltak. Sajnos elég sok pénz elment. De vettem egy csomó ruhát, amik nekem nagyon tetszenek. Még ezeken kívül vettem egy halom souvenirt, és egy ,,I Love Ireland" feliratú felsőt magamnak. Visszafelé már nem volt nehéz dolgom visszatalálni a szállodáig, mert nagyon figyeltem, merre kell menni, melyik buszra kell szállni, hol kell leszállni...ilyenek. A busz letett a szállodánál, de sietősebbre vettem lépteimet, mert úgy elkezdett egyik pillanatról a másikra zuhogni az eső, mintha dézsából öntenék. A buszmegálló alig pár percre van a szállodától, mégis csurom vizesen estem be a szállodába. Felsiettem a lépcsőn, és beléptem a szobámba. Első utam a fürdőszobába vezetett, ahol beálltam a zuhany alá, és éreztem ahogy a meleg víz végigfolyik az átfagyott testemen, ami nagyon jól esett. Megmostam a hajamat, az új Aussie samponommal, majd lemostam. Igen, kifogyott a kedvenc samponom, így újat kellett venni. Szokás szerint Aussie-t vettem. Felöltöztem a pizsimbe, mert hát egy kicsit (nagyon) elszaladt az idő. Este fél kilenc múlt 5 perccel. Megéheztem, elvégre a vacsorát is kihagytam, és gyorsan átszaladtam anyuék szobájába, kérni valami ennivalót. Az alapanyagokból amiket kértem, csináltam magamnak egy szendvicset, plusz még kértem egy popcornt, és leültem a tv-elé. Beraktam valami filmet, ami egész jónak tűnt. 10 perce mehetett a film, és váratlanul megcsörrent a telefonom, amitől kicsit összerezzentem. Elmosolyodtam, mikor Niall nevét láttam meg a kijelzőn. 

- Szia, nem aludtál? - szólt bele 

- Szia, nem dehogy. - szólam bele én is

- Mi újság? (Niall)

- Semmi, voltam ma egy kicsit shoppingolni, veled? (én)

- Ma megbeszélést tartottunk, amúgy semmi. (Niall)

- Ahha, és miről beszéltetek? (én)

- A következő albumunkról. (Niall)

Beállt a kínos csend, de végül egyszerre szólaltunk meg. Erre mindketten felröhögtünk. 

- Mit csinálsz? (Niall)

- Filmezek, unatkozok, veled beszélek, te? (én)

- Semmi különöset. (Niall)

A háttérből röhögés hallatszott, gondolom ott van az egész 1D. Megint beállt a csend, így gondoltam elköszönök tőle, meg amúgy is. Hallottam ahogy a haverjai állandóan a nevét kiabálják.

- Hallom hívnak a többiek, nem akarok zavarni, úgyhogy elköszönök. (én)

- Nem zavarsz egyáltalán. (Niall) - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Bocsi, de kezdek nagyon álmos lenni a mai edzés miatt, úgyhogy jó éjt. - ásítottam egy nagyot

- Oké, semmi baj, jó éjt. - szakította meg a hívást

A hívás után jött egy sms-em szintén tőle:

,,Pihend ki magad, mert holnap nagyon sok helyet nézünk meg. :)"

,,Oké, már nagyon várom.:))" - válaszoltam 

Kikapcsoltam a tv-t, és álomra hajtottam a fejem. 

∗  ∗  ∗

Hála annak, hogy tegnap hamar el tudtam aludni, így ma felkeltem reggel 8-kor. 9-től van reggeli, gondoltam addig rendbe szedem magam. Lezuhanyoztam, 

fogat mostam, felkentem egy nagyon halvány sminket és begöndörítettem a hajam. Szép nagy lokniaim lettek, a begöndörítéstől. Kiválasztottam egy fekete converse cipőt, felvettem az ,,I Love One Direction"-ös felsőm( :D ) egy rövidnadrággal, mivel kint elég meleg van. Lementem az ebédlőbe, (ahol reggelizni fogok most), és anyuék már lent vártak. Megdicsérték a szerelésem és megjegyezték, hogy jó végre az ebédlőben látni. Erre felnevettem. Mert hát na...nem mindig jövök le időben. Khm. 

Ma vagyunk itt 3. napja, és holnap megyünk először várost nézni anyuékkal. A reggelit svédasztalról lehetett kiválasztani. Nehezen tudtam dönteni, végül csináltam magamnak egy pirítóst, és nutellát kentem rá, és inni meg egy tejeskávét választottam. A reggelivel gyorsan végeztem, megvártam anyuékat, és együtt felmentünk. Unatkoztam...unatkoztam...unatkoztam...már nagyon vártam a délután 1 órát. De még mindig csak fél 11 múlt. Felnéztem twitterre, de semmi érdekeset nem találtam, amíg meg nem néztem a saját profilomat és Niall-ét. Követ twitteren! Egy híresség! OMG! Ez szerintem durva. Még rácsörögtem a legjobb barátnőmre, de a hülye roaming díj vagy mi miatt, csak 1-2 percet tudtunk beszélni. Elmeséltem neki mindent dióhéjban, ő meg sikítórohamot kapott, amitől majdnem megsüketültem. Kérte, hogyha találkozok a One Direction-nel, mindenképp hozzak neki aláírást. Megígértem neki, majd letettük. Még nyomkodtam egy kicsit a telefonomat, de hamar meguntam. Szerencsére a telefonozással csak ment az idő, mert az óra fél egyet mutatott. Turbó gyorsasággal rohantam le, (most nem estem el, yeah), a kaja finomnak tűnt, gyorsan megettem, és rohantam vissza a szobába a táskámért. 10 perc maradt délig. Ismét lerohantam a lépcsőn(és most sem estem el!!), és a szálloda kijárata felé vettem az irányt. 5 perccel előbb odaértem, de Niall már ott állt. 

- Szia. - köszöntem mosolyogva

- Szia. - köszönt vissza

- Na, merre menjünk? - (én)

- Mit szólnál a Phoenix Parkhoz? (Niall)

- Azt nem ismerem, de oké. (én)

- Aki ennyire szereti Írországot, az, hogy nem ismerheti? - tettetett felháborodást

Erre felnevettem.

- Amúgy jó a pólód. - mosolygott rám. 

- Köszi. - (én)

Negyed óra séta után, oda is értük a Phoenix Parkhoz. Minden zöldben pompázott, a madarak csicsergése pedig betöltötte az egész teret. Leültünk egy padra, egy kicsit beszélgettünk, egyszer csak Niall felveszi a napszemüvegét. Látom, hogy elég sokan pillantgatnak felénk, így már értem miért vette fel. Nem tudom honnan, talán a semmiből, megjelentek mögöttünk a paparazzik, és csak zúdították ránk a kérdéseiket. Niall egy-kettőre válaszolt. Láttam az arcán, még ha napszemüveg is volt rajta, hogy jobbnak látja, ha elindulunk. Szavak nélkül megértettük egymást, és sietősen, elkezdtünk elindulni. A paparazzikat gyorsan leráztuk, de Niall rajongóival meggyűlt a bajunk, de előbb-utóbb őket is leráztuk. 

Megbeszéltük, hogy halasszuk el pár nappal ezt az ,,idegenvezetést", inkább üljünk be valahova vagy ilyesmi. Nekem csak most esett le, hogy egymás kezét fogjuk. Beültünk egy nyugis kávézóba, ahol mindketten ittunk egy kávét. Niall végre levette a napszemüvegét, mert hát itt nem kell, nincsenek rajongók. Eddig nem sokszor láttam őt napszemüveg nélkül. Tengerkék szemek...imádom a kék szemeket. Nem beszélgettünk, csak hosszú percekig merengtünk egymás tekintetében...