Hatodik fejezet - Vége

- Amy szemszöge - 

Reggel nehézkesen nyitogattam a szemeimet, először azt sem tudtam hol vagyok, időbe telt, hogy felfogjam mi van. Amerikában vagyunk és reggel van. Fránya időeltolódás. Kibotorkáltam a fürdőbe egy kicsit rendbe szedni magam. Belenézve a tükörbe elszörnyedtem. Kócos haj, karikás szemek, kialvatlan arc... igazán gyönyörű...
Beálltam a zuhany alá, és megmostam a hajam is. Nem vagyok az a típus aki mindig órákig fürdik, és most sem volt semmi kedvem sokáig bent lenni. Felöltöztem, megszárítottam a hajamat, amit végül oldalra befontam. Fogalmam sincs hanyadika van ma, de egyből eszembe jutott, mikor a legjobb barátnőm berontott az ajtón.
- Boldog szülinapoooooooot!!! - ugrott a nyakamba
- Köszönöm.- öleltem meg
- Gyere. - fogta meg a kezem, és kihúzott a szobámból
Nem sokkal később megálltunk egy szoba ajtaja előtt. Em bekopogott, majd benyitott, de engem kizárt, de nem sokkal később kijött.
- Emily, mi folyik itt? - kérdeztem mosolyogva
- Mindjárt meglátod. - viszonozta mosolyom
Em lenyomta a kilincset, de meglepetésemre, bent sötét volt, de nem sokáig, kb. 5 másodpercig.
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! - üvöltötték egyszerre
- Nagyon szépen köszönöm! -öleltem meg mindenkit egyesével, hatalmas vigyorral az arcomon
Niallt hosszasan megcsókoltam, mire Louis a szeme elé rakta a kezeit. Játékosan beleböktem a vállába, mire felröhögött.
- Khm Amy, lenne itt még valami. - köszörülte meg a torkát Emily, mire kíváncsian rá néztem. A következő pillanatban a semmiből előbukkantak anyuék. Rettentően meglepődtem. De, ők visszamentek Londonba. Nem értem...
Később kiderült, hogy a születésnapom miatt jöttek. Annyira kedvesek! Alig ismerjük egymást pár napja, de...

/Órákkal később/

- Mit vegyek fel a bulira, Em? - tettem fel a barátnőmnek a költői kérdést
Válaszul elkezdett turkálni a bőröndömben, majd az övében, de szomorúan megcsóválta a fejét.
- Nem találtam semmit, de nem gond, elmegyünk vásárolni. - jelentette ki
- Oké. - egyeztem bele
Azért én is átnéztem a bőröndömet, és meglepő, de a kezembe akadt egy hosszú csőnadrág és egy kockás ing. Ehhez felveszem a Converse cipőmet, és kész. Nem szeretnék miniruhába menni, nem szeretem a feltűnést. Kíváncsian Emily felé mutattam a ruhadarabokat, ő meg elképedve nézett rám.
- Amy, ezt te sem gondoltad komolyan! - képedt el
- Miért, mi a baj vele? - kérdeztem kíváncsian
- Nem jöhetsz buliba így, most azonnal elmegyünk vásárolni! - jelentette ki, azzal kihúzott a szobánkból.
Gyorsan beértünk a városba, úgyhogy mehettünk a boltokba. Elsőnek egy drágább boltba néztünk be, ahol Emily sokat időzött, én meg türelmesen vártam, amíg ruhát próbál.
- Nézelődj már!! - kérte, én meg kedvetlenül sétáltam a sorok között, de egyszer csak nekiütköztem valakinek, helyesebben ő jött nekem.
- Oh, ne haragudj, jól vagy? - kérdezte egy magas barna hajú srác
- Persze, semmi baj. - feleltem
- Mi újság, szépség? - váltott át csajozós dumába
- Semmi, és ha most megbocsájtasz, mennem kell. - fordultam meg, de ő elkapta a karom
- Gyere! - parancsolt rám, azzal kihúzott a boltból
- Engedj már el, azt sem tudom ki vagy! - kapálóztam
- Nem, nem. - mosolygott gúnyosan, ami feldühített, és oda rúgtam, ahol a legjobban fáj, aminek hatására elengedett.
- De, de. - futottam vissza Emilyhez
Mint ha mi sem történt volna, visszamentem nézelődni. Nem találtam stílusomnak megfelelő ruhát, de a barátnőm két szatyorral jött ki. A következő boltban a barátnőm most nagyon ráállt arra, hogy találjunk végre nekem ruhát, de ez a bolt főleg miniruhákkal volt tele, amiket nem szeretek. De megakadt a szemem egy fodros, halvány rózsaszín ruhán, ami nagyon megtetszett, egyből fel is próbáltam. Szerencsére jó volt rám, egyből meg vettem volna ha Emily nem szakít félbe.
- Én veszem meg neked. - nyújtotta oda a pénzt a pénztárosnak
- De Emily... - kezdtem bele
- Nincs de. - adta oda a szatyrot
- Köszönöm, de nem kellett volna. - mosolyogtam rá
- Még sok idők van, nézelődjünk tovább. - húzott maga után nevetgélve, amiből én sem maradhattam ki. A körülöttünk lévő felnőttek rosszallóan csóválták a fejüket, de mi vihogva, ugrálva mentünk tovább.
Em berángatott valami szintén miniruhákkal teli boltba, ahol azt hittem ez valami vicc. A dilis barátnőm meg egy ilyet is megvett nekem.
- Emily, ne költs már rám ennyit. - kérleltem, de hiába
- Ugyan Amy, ezek alap darabok. - legyintett
- Mindenesetre köszönöm. - köszöntem meg
A végére teljesen elfáradtunk, és már későre járt, úgyhogy hívtunk egy taxit és visszamentünk a szállásra, ahol a többiek már vártak ránk. Felszaladtunk a szobánkba, és elkezdtünk készülődni. Először kiválasztottuk Emily szerelését, én meg megcsináltam a haját. A végeredmény szép lett. Természetesen egymást sminkeltük ki, ami nehéz volt, mivel mindig elkezdtünk nevetni.
Az én esetem viszont nehezebb volt, mert a legjobb barátnőm ragaszkodott a miniruhához, de én meg a halványrózsaszínhez. Végül én nyertem. Megcsinálta a hajam , ami bámulatosra sikeredett.
Nagy nehezen megcsináltuk a sminket is, majd lementünk. Már türelmetlenül vártak ránk.
- Wow. - szólalt meg Harry
Niall megcsókolt, és a fülembe súgta - gyönyörű vagy!
- Köszönöm, de ez Emily érdeme. - mosolyogtam rá
Louis jött le utoljára, egy lánnyal, de számunkra ismeretlen volt. Hosszú barna haja ki volt vasalva, fekete sminket és vörös rúzst viselt, egy fekete ruhával, ami nem éppen volt hosszú.
- Szia, hát te ki vagy? - kérdezte barátságosan Emily
- Louis csaja, te? - kérdezett vissza hűvösen
- Harry barátnője. - felelte a barátnőm, már nem olyan kedvesen mint az előbb
- És te ki vagy? - fordult felém a ,,miniruhás csaj"
- Amy. Niall barátnője, téged hogy hívnak? - feleltem, mire felröhögött, amit nem értettem, de mindegy
- Nora. - válszolta
Ezután elindultunk arra a helyre, ami állítólag nagyon jó. Belépve üvöltött a zene, középen egy bárpult helyezkedett el, körülötte pedig emberek táncoltak vagy ittak.
Harry és Emily elmentek táncolni, a többiek meg a bárpultot vették célba, rajtam kívül. Én nem iszom alkoholt. A-a.
- Igyál már, naa. - kérte Louis
- Nem. - feleltem
Negyed órán keresztül unszoltak, mire meggondoltam magam, és kértem egy Mojito koktélt. De többet nem iszom. Mire én még a felénél sem tartottam, addigra a többiek már rendesen felöntöttek a garatra, sajnos Niall is. Egyedül Liam nem ivott, ő nem ihat.
Elmentem táncolni, de a barátom is csatlakozott. Emilyék boldogan mosolyogva figyeltek minket, ahogy a többiek is, kivéve az a fagyos tekintetű lány. Érzem. Valamire készül.
Később visszaültünk a pulthoz, de én még teljesen józan voltam, és nekem ez így teljesen jó volt.
Nagy volt a nyüzsgés, ezért odébb ültem, ahova Em is követett.
- Valami baj van? - kérdezte aggódva
- Nem semmi, csak elfáradtam. - mosolyogtam rá halványan
Megkértem, hogy vigyázzon a koktélomra amíg elmegyek a mosdóba, nehogy kábítószert rakjanak bele. Egy percen belül vissza is tértem, de amikor kiléptem, megdöbbentő látvány fogadott.
A barátom azzal a Norával csókolózott, aki egyébként Louis barátnője. Könnyek kezdték csípni a szememet, ezért elfutottam, mielőtt kitör belőlem a zokogás. Hogy tehette ezt?
Őrült tempóban rohantam a szállásunk felé, majd be a szobámba. Leültem az ágyra, és sírtam. Elmegyek innen. De az a baj, hogy a szüleim már visszaérkeztek Londonba. Nem érdekel! Bedobáltam minden cuccot a bőröndömbe, és írtam Emilynek egy üzenetet, hogy elmentem. Behúztam a bőrönd cipzárját, majd elhagytam a szobát. Nem jelentkeztem ki, csak kiléptem az ajtón, és egyenesen a repülőtér felé igyekeztem. Elhaladtam a szórakozóhely előtt ahol voltunk, de pechemre a többiek pont a nevemet kiabálták, és nem sokkal később meg is láttak.
- Csajszi, hová mész? - állt az utamba Em
- Haza. - hajtottam le a fejem, nehogy megint előtörjön belőlem a zokogás
- Mi történt? - kérdezte, de én kikerülve haladtam tovább, ezzel otthagyva őket, ami tudom bunkóság, de ez most nem érdekelt
Utánam futottak, de én csak mentem előre könnyes szemekkel. A "szerelmespáron" kívül mindenki itt volt.
- Állj. - kapta el a kezem valaki, de megnyugodtam, mert csak Harry
- Mi történt? - tették fel a kérdést
- M-meg-csal-t. - szipogtam
- Mi van? - kelt ki magából Liam
- Nem láttátok? - kérdeztem
- Nem. - nézett rám Harry idegesen
Emily beszélt velük, aztán mondta, hogy várjam meg, 15 perc múlva itt van, én meg úgy tettem.
- De kivel? - kérdezte Louis
- N-nora. - tört ki  belőlem a sírás
- Mi a ....?! - ordított mindenki
- Nem hiszem el!!! - üvöltötte Louis - úgy sajnálom. - ölelt át
- Nem a te hibád. - mosolyodtam el halványan
Alig negyed óra múlva meg is érkezett a barátnőm a csomagjaival. Elköszönt a többiektől, és belém karolva mentünk a repülőtérre.
- Veled megyek. - közölte, majd megölelt
Ölelkezve álltunk ott vagy öt percig, azután tovább indultunk. Útközben párszor rám tört a keserves zokogás, akaratom ellenére. A repülőtéren átrakattuk a jegyeket a most induló Írországi gépre, azzal "érzékeny" búcsút vettünk Amerikától. Nem akartunk Londonba se visszamenni. Annyira a szívemhez nőtt Írország.  A biztonsági kapu felé indultunk, és onnantól kezdve már nincs visszaút.
/Repülőn/
Megbeszéltük, hogy keresünk egy szállást Dublinban. A pilóta bemondta a tudnivalókat, és a gép meg gurulni kezdett, majd felszállt. Az ablakon kifelé nézve gondolkodtam, amíg Emily meg nem szólalt.
- Ezt a szálláson felejtetted. - nyújtott felém egy ékszert, amit még Niall-től kaptam
- Direkt. - mosolyogtam szomorúan
- Tedd el. - kérlelt
- Nem, tartsd csak meg. Nincs rá szükségem. - adtam neki oda
Ő lehajtotta a tálcámat, és rárakta az ékszert, de nem reagáltam rá, csak könnyes szemekkel néztem ki az ablakon. Újból elkezdtem zokogni, de Emily egyből próbált megnyugtatni.

/Emily szemszöge/

Szörnyű így látni. Sosem szokott így sírni. Megszakad a szívem, ha így kell látnom szegényt. Nem értem, Niall hogy tehetett ilyet. Nem ilyennek ismertem meg. Látszott rajtuk, hogy tiszta szívből szeretik egymást. Nem érdekel, hogy részeg volt. Nyílván elkövetünk hülyeségeket, de ezt nem fogom neki megbocsájtani. Legalább ebben tudtam segíteni, hogy elmegyek vele Dublinba, mert nagyon a szívéhez nőtt ez a hely. A szállást meg valahogy megoldjuk.

/Amy szemszöge/

A pilóta bemondta, hogy hamarosan Dublinba érkezünk. Semmi kedvem nincs visszamenni Londonba. Nem sokkal később le is szálltunk, mi meg sietősen elhagytuk a gép légterét, és furcsáltuk a kint lévő világosságot, ugyanis teljesen abban a hitben voltunk, hogy sötét lesz. Mint kiderült, itt most reggel 9 óra van.
Szerencsére pont találtunk egy szállást, ami elég olcsó volt, és még maradt is pénzünk. Nem volt egy fényűző hely, de pár napig meghúzhatjuk itt magunkat. Ledobtam a táskám az egyik ágyra, és odahúztam a bőröndömet is. Emily úgy döntött felfrissíti magát, én meg bólintottam. Kivettem a táskámból a telefonomat, és leültem vele a kanapéra, és nézegetni kezdtem a közös képeimet Niall-lel. De ez rossz ötlet volt, mert könnyek gyűltek a szemembe.
Arra eszméltem fel, hogy Emily leül mellém, és megölel, majd a fülembe súg.
- Hiányzik? - kérdezte szomorúan
- Igen... - suttogtam halkan
Kis korunk óta legjobb barátnők vagyunk, és mindent meg tudunk beszélni. Próbált mindenféleképpen nyugtatni, de ezúttal nem sikerült. Elővette a telefonját, és tárcsázott egy számot, és idegesen jött vissza.
- Kit hívtál? - kérdeztem szipogva
- Niallt. - sóhajtott
- Pff. - csóváltam a fejem
- Teljesen padlón van. - mesélte
- Bocsánat, de ő csalt meg, nemde? - kérdeztem felháborodottan
- Pont ezt magyaráztam neki én is.
Ezután órákig beszélgettünk, majd elmentünk sétálni...